Bokatörés 7.

2026.02.26. (milyen jó kis dátum :-)

Bokatörés 21. nap

...hosszú lesz...

3 hetes kontroll, tapasztalatok. 

Már a bejutás is fantasztikus a kocsitól kerekesszékkel a traumatológiára, nézzétek végig a képeket. 21. századi, nem? De.

Betegfelvétel, sorszám, hívnak.

Előre készültem kitöltött formanyomtatvánnyal, hogy a röntgen felvételeimet majd elkérhessem CD-én (igen CD-én, pendrive NO! email NO! nyomtatva NO!) bár a gépemen már régen nincsen CD meghajtó…ez már az első pillanatban fejtörést okozott, kellett hozzá egy másik kolléga.

Megnézik a papírt, oké, ez 2 körös lesz (vissza kell majd jönni érte személyesen!) és majd fizetni kell.

Mondom, a kórház honlapján fent van, hogy az első példány ingyenes, minden további kerül csak pénzbe.

- Jó, de a CD-ét ki kell fizetni.

- De hoztam.

- Az nem jó.

 - Miért nem?

- Csak. Azt ki kell fizetni. Várjon, ez az új nyomtatvány vagy a régi?

- Honnan tudjam? Egy kolleganője küldte emailen, hogy ezt töltsem ki.

- Várjon, megnézem. (összehasonlítja egy másik papírral) Ja, ez a régi, akkor Önnek ez még ingyen lesz, mert erre nincs ráírva. 

- Hurrá…komolyan?!?

A kérvényt jóvá kell hagyatni a főfőfő nem tudom kivel, aztán felküldik a radiológiára, ahol majd kiírják nekem. Akkor felhívnak és mehetek érte. Erre 30 napjuk van. Addigra már szaladni fogok…mindegy is.

Traumatológia. Beadjuk a papírt, mehetek röntgenre. Mutatom képeken az állapotokat…érdemes!

Röntgen kész, vissza traumatológia. Várunk. Kb 1 órát (miközben már mindenki elment, akivel együtt érkeztünk, sőt sokan elmentek, akik utánunk érkeztek. Nem baj. Ráérünk.

Behívnak, menjünk a kötöző helységbe. Mivel visszatettük a gipszet, fel kellett feküdnöm az asztalra, hogy a gipszelő kolléga levegye és feltegye az újat. Levette. Doktornő sehol, még nem is találkoztunk vele. Kérdezi a kolléga, hogy akkor melyik gipszet kérem, a sima járót, vagy a könnyítettet?

- Először szeretnék beszélni a doktornővel.

- Jó, de addig csináljuk. Ha a könnyítettet kérjük, az 21.000,- Ft kérünk róla számlát?

- Nem. (ez is opció?!)

- Akkor oda tudjuk adni a pénzt most?

- Nem. Nem kérünk gipszet. Egyiket sem.

Kiabál a doktornőnek, hogy jöjjön, mert nem kérek gipszet.

Végre megérkezik. Megkérdezi mi a probléma.

- Hát, nem kérek gipszet. Amúgy mit lát a röntgenen? Mi a helyzet?

- Szép, semmi különös, nem mozdult el. Saját felelősségre ha aláírom, akkor oké, de mennyi kockázata van, azt végiggondoltam? Ha elmozdul, örök életemre nyomorék lehetek.

- Visszakérdeztem, hogy NYOMORÉK?! Amúgy, 2 hete nem hordom a gipszet. És nem mozdult el.

Természetesen tiszteletben tartom az orvosi protokollt, nem vártam dicséretet azért, hogy levettem a gipszet – bár az a tény, hogy a röntgen azt mutatja, hogy nem mozdult el, még dicséretet is érdemelne, hiszen nagyon vigyáztam rá – de azért az talán túlzás, hogy a doktornő azzal ijesztget, hogy egész életemre nyomorék lehetek. NYOMORÉK. Nem mozgáskorlátozott, vagy mozgássérült, fizikailag korlátozott….még véletlenül sem valami olyan szót használt, ami kevésbé sértő és ijesztő…nyomorék. PONT. Az egész beszélgetés alatt egy pillantást sem vetett a szabadon megtekinthető lábamra az asztalon. Ennek később lesz jelentősége.

Doktornő ki a másik szobába, ahol megírják a papírt, mi addig várunk. Visszajön, itt írjam alá.

- Elolvashatom?

- Csak az van ráírva, amit megbeszéltünk, de persze.

- Doktornő, azt írta ide, hogy a duzzanat elmúlt, bőre ép, stb…stb…de hiszen, meg sem vizsgálta a lábam.

- Hát ott feküdt az asztalon, láttam. (nem látta, mert oda sem nézett. Én mondjuk azt vártam volna, hogy megnézi közelről, esetleg hozzáér, hogy meleg-e, valahol kemény-e, piros-e, véraláfutás, érzékenység…semmi!!!)

Mire végigolvastam a papírt és aláírtam, kedvesebb hangulatba került. Úgy búcsúztunk el, hogy akkor legalább vigyázzak, hogy nehogy félrelépjek és jobbulást kívánt.

Megköszöntem. Boldogan, gipsz nélkül távoztam és folytatom tovább a gyógytornát, a gyógynövényekkel kényeztetést, a kinesio tape használatát és a safe lasert. Továbbá térdig érő, kipárnázott, levehető merevítővel elkezdem az óvatos terhelést. (Ami a doktornő szerint bokarögzítő – nem, nem az - , és az nem jó, de igazából nem volt kíváncsi rá, hogy milyen készülék. Nem jó és kész.

És a hab a tortán…kint a váróban volt egy koreai fiatalember, aki nem beszélt magyarul, szegény elég nehézkesen kommunikált a személyzettel. Mi bent voltunk még, amikor az egyik kolléga a másik szobából (sajnos nem láttam, csak hallottam) azt bírta mondani: "Szóljatok a Kim Jong Un-nak, hogy jöjjön be!" mit is mondhatnék. Szép volt.